Mindent amit tudni kell az ivartalanításról

A velünk élő kutyák, macskák ivartalanításának kérdése a tulajdonosok számára sokszor komoly dilemmát okoz. A következő fejezetben az ivartalanítás előnyeiről, hátrányairól kendőzetlenül olvashatnak a tudomány mai állásának megfelelő információkat.

A világon a társállat tartás egyre népszerűbb, Európában pedig Magyarország kiemelkedő helyet foglal el az egy főre jutó kutya- macska tartást illetően. Mindennek köszönhetően a kutya és macskatenyésztés jelentős üzletággá nőtte ki magát. Sajnos ez nem mindig párosul megfelelő hozzáértéssel a tenyésztői oldalról. Ez gyakran tenyésztésre valójában nem alkalmas, hibás, a fajtastandardnak nem megfelelő állatok szaporításával jár. Felelős állattartó genetikailag hibás állatot nem von tenyésztésbe! Szomorú tény de sokszor a vásárlói oldalról sem nem jár elegendő felelősségtudattal egy állat megvásárlása.
E két párhuzamos folyamat eredményeként folyamatosan nő a kóbor állatok száma.

Egy az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a megszületett kutyaalmok 56%-a, míg a világra jött macskaalmok 68%-a nem tervezett. A nem várt is jövevényeknek megfelelő otthont találni jelentős terhet ró az ezzel foglalkozó állatvédőkre, menhelyekre. Mivel háziállatokról beszélünk elhelyezésük mindenképpen emberi feladat. Az állattartás és állattenyésztés egyidős az emberiséggel és egy olyan kulturális tevékenység, melyre talán a legbüszkébbek lehetünk. Azonban óriási felelősséggel is jár. Az ember azon tulajdonsága, hogy a környezetét formálni képes, kötelezi arra, hogy mindezt felelősségteljesen tegye, és a tágabb értelemben vett környezetét ne károsítsa. Hisz nem csak mi élünk ezen a földön. Mi köze van ennek a kutya és macskatartáshoz? Bizonyított tény, hogy a nem ivartalanított, tehát ivarilag intakt állatok könnyebben hagyják el az emberi környezetet, mint az ivartalanított egyedek. A kutyák a fajfenntartástól és ősi ösztöneiktől vezérelve falkákba tömörülnek, vadásznak, szaporodnak tovább. Jó példa erre az Ausztráliában élő dingó, mely az európaiak által behurcolt kutyák leszármazottja. Méhlepényes emlősként kiszorította élőhelyéről a kevésbé rátermett, ám Ausztráliában őshonos erszényes farkast, mely ennek köszönhetően kihalt. De nem kell ennyire visszanyúlni az időben. Napjainkban az egyik legveszélyeztetettebb faj a szibériai tigris. Mindössze 500 vadon élő példányt tartanak nyilván. Az utóbbi időben több közülük életerős fiatal példányként elhullott. A tetemek részletes kórbonctani vizsgálata igazolta, hogy kutyák szopornyica vírusa képes volt adaptálódni a tigrisekhez, melyekben végzetes kimenetelő betegséget okoz. Egy afrikai nemzeti parkban az oroszlánok 10%-át pusztította el ugyanezen kórok. Az országhatáron belül is jelentős vadkárokat okoznak a falkában vadászó ebek, a településektől távol került házi macskák pedig az erdeinkben őshonos vadmacskákkal (nem azonos faj a házi macskával!) pározva veszélyeztetik azok genetikai állományát. Mindezekért persze nem a kóbor kutyák és macskák a felelősek, hanem mi emberek. Évezredek alatt szorgalmas, hozzáértő munkával szelektáltuk házi állatainkat saját szájunk íze szerit. Így ezek az állatok kevésbé képesek a természeten helyt állni. Nem csupán az általuk a természetben okozott károkra kell figyelemmel lennünk! Nem hiszem, hogy van olyan állatot szertő ember, aki közönnyel tud nézni egy út szélén lesoványodottan poroszkáló kutyust, vagy egy éppen kukázó a éli hidegben didergő macsekot. Mindezek ellen csupán úgy tudunk fellépni, hogy szabályozzuk háziállataink szaporodását. Tévedés azt gondolni, hogy az ivartalanítás új keletű dolog. Eleink a nem kívánt szaporulatot igen bölcsen szabályozták. Gondoljunk csak néhány ősi elnevezésre. Az ökör szó az ivartalanított bika megfelelője, a kappan a kakas ivartalan változata, a paripa pedig herélt lovat jelent. Ugye senki nm gondolja, hogy mindezen kifejezések a XX., vagy a XXI. század szüleményei. Persze az orvostudomány és az állatorvos-tudomány fejlődésével a technikai megoldások jelentősen változtak, de a lényeg ugyanaz: a nem kívánt túlszaporulat megakadályozása. Elavult és barbár módszer az újszülöttek és a kóbor állatok bármilyen módon történő eutanáziája. A humánus és a XXI. század Európájába illő eljárás a megfelelően elvégzett ivartalanítás.

Amennyiben tehát nem tenyészállatról van szó, hanem hobbiból társállatként tartott, kutyáról vagy cicáról, vagy tenyészállatnak szánt, de fejlődési rendellenességtől terhelt kutyáról vagy macskáról az ivartalanítás mindenképen hozzá tartozik a felelős állattartáshoz.

A fentiek csupán az ivartalanítás fontosságának környezetvédelmi és emocionális okait foglalták össze. Létezik azonban számos az állat szempontjából is előnyös oldala az ivartalanításnak. Ezek között fellelhetőek egészségügyi okok, valamint viselkedésbeli okok is. Nem beszélve a nemrég elfogadott törvényről a kutyaadóval kapcsolatban, mely az ivartalanított és mikrocsippel ellátott kutyáknak és macskáknak adómentességet ígér.

Először felsorolás szerűen áttekintjük az ivartalanítás egészségügyi és viselkedésbeli előnyeit, majd fontossági sorrendben részletesen tárgyaljuk azokat, nem feledkezve meg az esetleges kockázatok szövődmények ismertetéséről sem.

Egészségügyi és viselkedésbeli előnyök:

• nőstény állatokban
  • gennyes méhgyulladás (pyometra) nem alakul ki
  • Jelentősen kisebb eséllyel fordul elő emlő tumor az első ivarzás előtt ivartalanított kutyákban és macskákban
  • ivarzási viselkedés megszűnése, kisebb eséllyel csavarog
  • magasabb életkor
• hím állatokban
  • heredaganat nem alakul ki
  • hormonfüggő prosztata megnagyobbodás és következményes prosztata gyulladás, tályog nem alakul ki
  • végbél körüli mirigyek nemi hormon függő daganata nem alakul ki
  • párzási időszakban a csavargás és az agresszió megszűnik
  • magasabb életkor

Az ivartalanítás és a nemi szervek megbetegedései

Gennyes méhgyulladás, vagy pyometra:

Nagyon gyakori megbetegedés kutyában és macskában, bár kutyában gyakoribb. A szukák 15%-a 4 éves koráig átesik a megbetegedésen és 10 éves korig már 23% ez az arány. Gondoljunk csak bele, szinte minden negyedik nőstény kutya 10 éves koráig megbetegszik. Macskákban is nő a kialakulás esélye a kor előrehaladtával. A betegség megfelelő kezelés nélkül döntően elhulláshoz vezet. A későn kezelt egyedek között is 8-17%-os elhullással lehet számolni. Fontos itt eloszlatni egy tévhitet. A szukák ivartalanítása történhet csupán a petefészek eltávolításával, vagy a petefészek és a méh teljes eltávolításával. Sokszor hallott aggodalom, hogy azok a szukák, nőstény macskák, melyekben csak a petefészek került eltávolításra, később gennyes méhgyulladást kaphatnak. Ez sosem történik meg, mivel a gennyes méhgyulladás női nemi hormon (ösztrogén, progeszteron) függő megbetegedés. Tehát amennyiben a női nemi hormon termelő szerv azaz a petefészek eltávolításra kerül, a gennyes méhgyulladás nem alakulhat ki.

Jóindulatú prosztata megnagyobbodás, vagy benignus prostata hyperplasia:

Nagyon gyakori nem ivartalanított kan kutyákban. A 6 éves kort betöltött kanok 75-80%-ban előfordul, míg a 9 éves illetve az idősebb kanok 95-100%-ban találkozunk vele. Természetesen az elváltozás legtöbbször tünetmentes, de gyakran véres vizelés, nehezített vizelet ürítés formájában jelentkezik. Különösen tenyész szezonban, tüzelő szukák gyakori jelenlétekor jönnek felszínre a tünetek. Az elváltozás hajlamosít a prosztata gyulladására, továbbá extrém megnagyobbodása esetén a gátsérv kialakulására. A kasztráció gyorsan orvosolja a problémát, a beavatkozás után a prosztata hamar visszahúzódik. Az elváltozásról részletesen a „Tudtad-e?” rész, „Hím nemi utak megbetegedései” fejezetben olvashat.

Az ivartalanítás és a vizeletkiválasztó szervek

Inkontinencia, vagy vizelet visszatartási probléma:

Nőstény kutyákban az ivartalanítás leggyakoribb szövődményeként tartják számon. Az ivartalanított szukák akár 4.9-20%-ban is előfordulhat. Tény, hogy mindebben nem csupán az ivartalanítás játszik szerepet, hanem mechanikai tényezők is, melyek befolyásolhatóak a műtéti technikával, továbbá bizonyos fajták kifejezett hajlamot mutatnak az inkontinencia kialakulására, továbbá a 20 kg feletti kutyákban gyakoribb. Hajlamos fajták: boxer, dobermann, óriás-schnauzer, ír-szetter, bobtail, rottweiler, springer spániel, weimari vizsla. Érdekes megfigyelés, hogy az inkontinencia sokkal gyakrabban fordul elő azokban a szukákban melyekben a méh és a petefészek is eltávolításra került. Ezt a méh hiánya miatti mechanikai viszonyok megváltozásával magyarázzák. Az inkontinencia megjelenése nem függ attól, hogy az első ivarzás előtt, vagy később ivartalanították a szukát, de tény, hogy a 3 hónaposnál előbb ivartalanított szukák esetében gyakoribb. A pontos kapcsolat az ivartalanítás és az inkontinencia kialakulása között nem minden részletében tisztázott, mivel több tényező is befolyásolja. Tény, hogy a csupán petefészek eltávolított kutyákban szignifikánsan alacsonyabb az előfordulás. Amennyiben kialakul az inkontinencia, gyógyszeresen jól kezelhető. Macskában a megbetegedés nem fordul elő.

Macskák alsó húgyúti szindrómája, Feline Lower Urinary Tract Disease (FLUTD):

A macskák alsó húgyúti szindrómája véres vizelet ürítésével, esetenként a húgycső elzáródásával, vizelési képtelenséggel járó kórkép. Első sorban kandúr macskákban. Döntően nem áll az elváltozás hátterében fertőzés. Súlyos tévhiten alapulnak azok az anekdota jellegű elbeszélések, melyek szerint az élet korai szakaszában elvégzett kasztráció hajlamosít a szindróma kialakulására. Számos hiteles kutatás bizonyítja, hogy nincs összefüggés a szindróma kialakulása és a kasztráció ideje között. Továbbá nem fordul elő gyakrabban a megbetegedés ivartalanított macskákban, mint nem ivartalanítottakban. A megbetegedés összetett kóroktanú, de nincs köze az ivartalanításhoz. A részletes leírást a „Tudtad-e?” rész, „Vese és vizeletelvezető rendszer megbetegedései” fejezetben található.

Süllyedt, vagy infantilis péra:

Az elváltozás a péra-ajkak az őket körülvevő szövetekbe való süllyedését jelenti. Ezáltal egy bőrredő alakul ki a péra körül melyben nedvesség és törmelék halmozódhat fel, mely fertőzési forrást jelenthet. A 7 hetes kor előtt ivartalanított szukák pérája sokkal inkább mutat infantilis külsőt, mint a 7 hónapos kor körül ivartalanítottaké, de a besüllyedés még így sem törvényszerű. A besüllyedt péra inkább fajta jellegzetesség (shar pei, angol véreb, angol bulldog stb.) és sokszor tenyészállatokban jelent problémát. Nem igazolható, hogy gyakrabban fordul elő a péra besüllyedése ivarérés előtt ivartalanított szukákban, mint a később ivartalanítottakban. Az elváltozásról részletesen a „Tudtad-e?” rész, „Női nemi utak megbetegedései” fejezetben olvashat.

Az elhízás a leggyakoribb táplálkozással összefüggő megbetegedés kutyában és macskában. Mindkét faj egyedeinek 2.8%-át érinti. A nem megfelelő táplálás mellett számos tényező hozzájárul a kóros súlyfelesleg kialakulásához. Például kutyákban bizonyos fajták kifejezetten hajlamosak az elhízásra. Ilyen fajták: beagle, cairn terrier, Cavalier King Charles spaniel, cocker spániel, tacskó, labrador retriever.
Az ivartalanítást rendszeresen okként jelölik meg az elhízással kapcsolatban. Macskában a csökkent mértékű anyagcsere igazoltan következménye az ivartalanításnak. Kutyában is csökken valamelyest az életfenntartó energia igény. Mindezek ellenére azonban tény, hogy a megfelelően táplált és mozgatott állatok nem híznak el az ivartalanítást követően. Tapasztalataink szerint döntően azok az állatok híznak el az ivartalanítást követően, melyek a helytelen táplálás következtében egyébként is elhíztak volna. Mindebből következik, hogy nincs befolyással a későbbi elhízásra, hogy az ivartalanítás az élet korai vagy későbbi szakaszában történt.

Emlő tumor:

Kutyákban a leggyakoribb daganattípus, 3.4%-ban érintettek életük során. Macskákban a 3. leggyakoribb daganattípus (2,5%). Kutyák esetében nagyjából 50%-ban rosszindulatú daganatról van szó, míg macskákban 90%-ban rosszindulatúak az emlő tumorok. Egyes fajták fokozott hajlamot mutatnak: kutyák: boxer, cocker spániel, tacskó, angol szetter, angol springer spániel, német juhász, máltai, törpe uszkár, pointer, közép uszkár, yorkhsire terrier; macska: sziámi, japán házi macska, európai házi macska.A daganat kialakulása markáns különbséget mutat az ivartalanított és a nem ivartalanított állatok között. A nem ivartalanított (intakt) kutyákban és macskában 7-szer nagyobb eséllyel fordul elő emlődaganat, mint ivartalanított társaikban. Mindezek előnyök akkor ilyen kifejezetek, ha az ivartalanítás az első ivarzás előtt történik. A később elvégzett beavatkozásoknál a daganat kialakulásának esélye is fokozatosan nő, mégpedig arányosan a megélt ivarzási ciklusok számával. Ennek ellenére akár a 9 éves korban elvégzett beavatkozás is kecsegtet előnyökkel a daganat kialakulásának esélycsökkentése szempontjából. Továbbá a már kialakult emlődaganat műtéti eltávolításával egy időben javasolt az állat ivartalanítása, mivel csökkenti a kiújulás esélyét.

Prosztatarák:

Macskában nem fordul elő és kutyákban is rendkívül ritka (0,2-0,6%), de nagyon agresszív rosszindulatú daganat. Fontos, hogy ivartalanított kanokban gyakrabban fordul elő idős korban, mint intakt egyedekben. Az ivartalanítás és a prosztatarák kialakulása közötti ok-okozati összefüggés pillanatnyilag nem tisztázott és nem igazolható. A daganat ritkasága miatt, nem ellenérv az ivartalanítással szemben.

Végbélkörnyéki mirigyek daganatai (perianalis adenoma, perianalis adenocarcinoma):

Kutyákban jóval gyakoribb, mint az előző daganattípus. A végbél apró váladéktermelő mirigyeinek daganatairól van szó, melyek leggyakrabban a végbélrózsán, mellette, néha pedig a faroktő alsó részén jelentkeznek. A mirigyek ösztrogén és tesztoszteron receptorokat is tartalmaznak. A daganat kialakulása kanokban gyakori és bizonyítottan hormonfüggő. Ivartalanítást követően a jóindulatú forma hamar visszaalakul, a rosszindulatú elváltozást el kell távolítani, de hormonfüggő mivolta miatt a kasztráció elengedhetetlen a kiújulás esélyének csökkentése érdekében. Amennyiben ivartalanított kanban vagy szukában előfordul első sorban a mellékvese daganatára kell gondolni, ami nincs összefüggésben az ivartalanítással kutyában.

Osteosarcoma (a csontok rosszindulatú daganata):

Első sorban nagy testű kutyákban fordul elő: rottweiler, dobermann, német dog, ír szetter, ír farkaskutya, bernáthegyi, új-foundlandi. Ritka, de agresszív daganattípus a kutyák csupán 0,2%-a betegszik meg. Rottweilerekben halmozottan fordul elő, a genetikai hajlam sejthető. Egyes vélemények szerint ivartalanított kutyákban gyakoribb. Ok okozati összefüggés nem igazolható. A különbség vélhetően abból adódik, hogy a statisztikák az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában készültek ahol nagyobb arányban fordulnak elő ivartalanított állatok. Továbbá az ivartalanított álatok hosszabb életkora is lehetséges ok, hiszen a daganatok általában idősebb korban jelentkeznek. Az utóbbi négy évben Ambulanciánkon kezelt osteosarcomás kutyák egyike sem volt ivartalanított.

Átmeneti sejtes tumor:

igen ritka rosszindulatú daganat. Az kutyák összes rosszindulatú daganatának csupán 1%-át teszi ki. Egyes fajtákban gyakoribb: airedale terier, beagle, collie, skót terrier, west highlad white terrier, drótszőrű foxterrier. Ivartalanított egyedekben gyakrabban fordul elő, de ok-okozati összefüggés itt sem igazolható. A különbség oka valószínűleg ugyanaz, mint az iménti daganattípusnál.

Haemangiosarcoma (rosszindulatú érdaganat):

Ritka, rosszindulatú daganat. Kutyákban fordul elő a kutyapopuláció mindössze 0.2%-a érintett. A világon 2010-ig csupán két tanulmány jelent meg ahol azt találták, hogy ivartalanított egyedekben gyakoribb. Ok okozati összefüggés itt sem igazolható, így a különbség oka valószínűleg itt is egyezik a fentiekkel.

Szaporító szervek daganatai:

• Heredaganatok: kutyák ritka daganatai. A populáció 0,6%-a betegszik meg. A kasztráció azonnali megoldás.

• Petefészek és méh daganatok: kifejezetten ritka daganatok szukákban. Az ivartalanítás az előzővel egyezően mind a gyógykezelést, mind megelőzést jelenti.

Általános aggodalom, hogy az ivarérés, azaz a pubertás kor előtt elvégzett ivartalanítás a női nemi hormonok hiánya a csontok nem megfelelő fejlettségét okozza nőivarú állatokban, a pubertás kor után elvégzett ivartalanítás pedig csontritkuláshoz (osteoporosis), vezet. Érdekes, hogy az emberrel ellentétben kutyákban és macskákban nem alakul ki osteoporosis és a csontok is megfelelő fejlettségűek lesznek, tehát az aggodalom alaptalan.
Tény továbbá, hogy a pubertás kor előtti ivartalanítás mindkét nemben a növekedési zónák későbbi záródását eredményezi, hisz elmarad a nemi hormonok növekedési zóna lezáródását segítő hatása. Jogos tehát a kérdés, hogy a fiatal kori ivartalanítás esetleg hajlamosít az igen súlyos beszámítás alá eső növekedési zónát érintő törések kialakulására. Jelenleg ezt egyetlen vizsgálat sem támasztja alá, tehát a félelem alaptalan. Ambulanciánkon az utóbbi négy évben növekedési zónát érintő töréssel kezelt fiatal állatok egyike sem volt ivartalanított.

• Csípőízületi diszplázia: Több tanulmány igazolja, hogy a csípőízületi diszplázia nagyobb gyakorisággal fordul elő azokban a kanokban és szukákban melyeket 5 hónapos kor előtt ivartalanítottak. A betegség azonban első sorban genetikai okokra vezethető vissza nem pedig az ivartalanítás folyománya. A vonatkozó ismertető az „Ortopéd sebészet” rész, „Csípőízület megbetegedései” fejezetben olvashatják.
• A térdízületi elülső keresztező szalag szakadása: Gyakori elváltozás a kutyák 1,8%-át érinti. Számos kutatás szerint azokban a fajtákban ahol a kórkép gyakori, az ivartalanított egyedek magasabb arányban érintettek. Fontos azonban, hogy a betegség egyéb hajlamosító tényezőktől függ első sorban. Úgy mint: fajtajelleg, testsúly, kondíciópont stb. Az utóbbi négy évben Ambulanciánkon elülső keresztszalag szakadással operált kutyákban a szóban forgó különbséget nem tudtuk alátámasztani. A betegség részletes ismertetése az „Ortopéd sebészet” rész, „Térdízület megbetegedései” címszó alatt található.

Az ivartalanítás és az endokrinológiai megbetegedések

• Hypothyireoidismus (pajzsmirigy alulműködése): Az egyik leggyakoribb endokrinológiai megbetegedés a kutyák és macskák 0,2-0,3 %-át érinti. Bizonyos kutya fajták bizonyítottan hajlamosabbak a megbetegedésre: airedale terrier, cocker spániel, tacskó, dobermann, golden retriever, ír szetter, törpe schnauzer, pomerániai. Összesen két tanulmány jelent meg 2010-ig melyek azt találták, hogy ivartalanított egyedekben gyakrabban fordul elő a kórkép, mint intakt állatokban. Ok okozati összefüggést azonban nem tudtak igazolni. Ambulanciánkon 2011-ig kezelt pajzsmirigy elégtelen állatok egyike sem ivartalanított. Részletesen a „Tudtad-e?” rész, „Endokrinológiai megbetegedések” fejezetben olvashat a betegségről.
• Diabetes mellitus (cukorbetegség): Gyakori kórkép. A kutyák 0,5%-a betegszik meg, míg a macskák 0,4%-a. Hajlamosító tényező szintén bizonyos fajtajelleg: törpe uszkár, törpe schnauzer, mopsz, samoyed, toy uszkár. Továbbá az állat neme és kora is befolyásoló tényező. Kutyákban az idősebb szukák, míg macskákban az idősebb kandúrok veszélyeztetettek. Ismert, hogy a kutyák ivari ciklusakor az ún. diösztrusz fázisban a vércukorszint emelkedik. Az ivartalanítással megszűnik a vércukorszint ilyen jellegű ingadozása, így a cukorbeteg szukák ivartalanítása segít a vércukorszint hosszú távú pontos beállításában. Jelenleg egy tanulmány lehetségesnek tartja hogy az ivartalanított kan kutyákban gyakrabban fordul elő, de ezt nem sikerült kétséget kizáróan igazolni. Továbbá egyes felmérések szerint az ivartalanított macskákban magasabb arányban fordul elő a cukorbetegség. Ok okozati összefüggést azonban nem sikerült igazolni. Valószínűleg ez a különbség abból adódik, hogy a lakásban tartott, illetve a nem kóbor macskák világszerte nagyobb arányban ivartalanítottak. Részletesen a „Tudtad-e?” rész, „Endokrinológiai megbetegedések” fejezetben olvashat a betegségről.
• Mellékvese kéreg megbetegedései: Görényekben a mellékvese megbetegedése gyakori szövődménye az ivartalanításnak. Érdekes, hogy Európában ritkábban fordul elő,mint az USA-ban. Kutyában és macskában nincs az ivartalanítással összeföggésbe hozható mellékvese rendellenesség.

• Epilepszia: Bizonyított tény, hogy az epilepsziás megbetegedésben szenvedő állatok ivartalanítása mérsékli az epilepsziás rohamok kialakulásának gyakoriságát.

Egyéb szövődmények

• Ovarian remnant szindróma: Igen ritka szövődménye az ivartalanításnak, 1 ezrelék alatti az előfordulása. A szindróma lényege, hogy az ivartalanító műtéten átesett nőstény állat a következő ciklusban újra ivarzik. A kórkép oka, hogy a sebészi beavatkozás közben valamilyen oknál fogva petesejt kerül a hashártyára, vagy a csepleszre. Ez a petesejt később ciklusba lendül és az állat az ivarzás tüneteit mutatja. Érdekes megfigyelés, hogy azokban a szukákban ahol méh és petefészek eltávolítást végeznek gyakoribb a kórkép kialakulása. Ennek vélhetően műtéttechnikai oka van. Ambulanciánkon minden lehetséges műtéttechnikai lépést megteszünk ennek a szövődménynek elkerülése érdekében.

Ahhoz, hogy a beavatkozás maximális előnyei kihasználhatóak legyenek több tényezőt figyelembe kell venni. A fentiekből kitűnik, hogy a túl korai beavatkozás esetleg hajlamosíthat néhány betegség gyakoribb előfordulására (pl.: csípőízületi diszplázia), valamint a túl fiatal állatok szervezetében a gyógyszerek is másként oszlanak el a szervezetben és másként ürülnek ki, tehát műét technikai szempontból sem ildomos a túl fiatal állat operálása. Az első ivarzás előtt elvégzett beavatkozás jelentősen csökkenti például a gyakori emlődaganat kialakulásának esélyét. Nőstény egyedekben tehát azt az arany középutat kell megtalálni, amikor már nincs korai ivartalanítással összefüggő szövődményveszély, illetve még nem történt meg az első ivarzás. Mindezt figyelembe véve kutyákban az 5-8 hónapos kor, macskákban pedig a 4-7 hónapos kor javasolható. Ez nem jelenti azt, hogy a később elvégzett műtétnek ne lenne számos előnye, amint az a fentiekből is kiderül. Hím egyedekben a felső korhatárnak értelem szerűen kisebb jelentősége van.

Összegezve tehát elmondható, hogy azok a megbetegedések ahol az ivartalanított állatok nagyobb arányban érintettek általában igen ritkák és döntően nem lehet összefüggésbe hozni őket közvetlenül az ivartalanítással. A kockázat előny mérlegelésével tehát átlátható, hogy a kedvencként tartott társállatok ivartalanítása több előnyel jár, mint hátránnyal. Nagyot nyom a latban, hogy a családtagként szeretett kutya, vagy macska vélhetően hosszabb élettartalmú is lesz ivartalanítva, mint anélkül. Az esetleges hosszú távú szövődmények (pl.: elhízás) pedig a felelős állattartás szabályait betartva kiküszöbölhetőek. Az állat szempontjából pedig nyilvánvalóan kényelmesebb egy gazdi által biztosított nyugodt élet, mint a ciklikusan feltörő kielégítetlen nemi vágy.
Így egyértelművé válik, hogy a menhelyen tartott gazdátlan állatok, továbbá a nem tenyésztésre szánt házi kedvencek és a genetikai hibával terhelt ebek és macskák ivartalanítása javasolható. A gazdátlan befogott állatok esetében pedig kötelesség is, hisz bizonyított tény, hogy az ivartalanított állat könnyebben alkalmazkodik új környezetéhez, például az új gazdájához is, mint a nem ivartalanított társai.

Forrás:
prof. Stephen J. Ettinge,r DVM, DACVIM; prof. Edward C. Feldman, DVM,DACVIM; prof. Margaret V. Root Kustritz, DVM, PhD, DACT; prof. Teresa W. Fossum, DVM, MS, PhD, dipl. ACVS; prof. Cheryl S. Hedlund, DVM, MS, dipl. ACVS írásaira támaszkodva, valamint a Magyar Kisállatgyógyász Szakállatorvos képzés tananyaga és saját tapasztalatai alapján összeáltotta dr. Angyal Gábor, VECAM, cert. AOVET-SA adv., AOVET active memb. MKOE memb, www.pavlovkutyaja.hu